Üdvözöllek a képeim között!

Mivel is kezdhetném... Mondjuk azzal, hogy már gyerekkoromban is a fényképezogépek buvöletében éltem, dehát nem igy történt... Tulajdonképpen húsz éves koromig különösebben nem érdekelt a fotózás. Akkor azonban eljutottam Párizsba, ahová a család kompakt gépével érkeztem, viszont ezernyi emlékkel és jó néhány tekercs borzasztó minoségu filmmel tértem vissza.

Ezt komoly kudarcként éltem meg, és úgy döntöttem, ilyen többé nem fordulhat elo, megtanulok fotózni! A kezdeti információéhségemet könyvekbol, majd a szakma alapjait a Práter utcában szereztem meg, több évet pedig a Tripontnál töltöttem, ahol a technika jelenlegi csúcsával barátkoztam össze.

Közben persze egyre többet (es talán jobban) is fotóztam, eloször csak saját kedvtelésemre, késobb pedig a egyre surubben felbukkanó megrendeloknek. A szép emléku Ufi/Reakció munkatársaként fotóriporterként is kipróbáltam magam, de manapság a dokumentarista stilust csak esküvokön alkalmazom.

Az évek alatt a mozgóképek felé is elkalandoztam, számomra hatalmas élmény volt az elso 'komoly' forgatás, amikor a Végtelen zenekar Édessós cimu számára készitettem klipet.

De mi vonz ma a fotóban? A változatosság, a fejlodésre való lehetoség, a képi tökéletesség és a pillanat varázsának elegye. Az alkotó és a nézo elégedett sóhaja, igen, ez egy jó kép!

Kellemes nézelodést kivánok,

Késmárki Péter